MI MAGYAROK - A szilaj túlélő - Magyar szürke szarvasmarha

Pusztai látkép aligha képzelhető el nélküle. A már szinte kihalt fajtát a Hortobágyon eldugott példányokból sikerült az 1970-es 80-as években újratenyészteni. Nemzeti parkok taposásra, trágyázásra, nem őshonos fajok lelegelésére, egyszóval tájfenntartásra kezdték használni. Rendkívüli életösztön jellemzi a fajtát, ridegtartásban tölti az egész évet. A késő középkorban Európa éléskamrája volt a magyar Alföld. A hajdúk évente százezerszámra terelték nyugatra a gulyákat, naponta 20-30 kilométert megtéve hónapokon keresztül úgy, hogy a hatalmas állatok nem veszítettek a súlyukból. Az „ökörút”, folyómenti füves területeken vezetett. A kísérőnek meg kellett őrizniük az ezres nagyságú csordát a hosszú úton rablók és farkasok támadásaitól. Nürnbergben a Mészárosok hídján 1599-óta a szürkemarha életnagyságú szobra emlékeztet arra, hogy az érkező gulya az éhínségtől mentette meg a lakosságot egy tűzvész után. A marhakereskedelem a magyar gazdaság alapja volt. A marha szó ezekben az időkben vált a vagyon megtestesítőjévé. Húsa mással össze nem téveszthető, készülhet belőle sült marhapofa, ököruszályleves, gulyás, pörkölt, sonka, kolbász, szalonna, szalámi, sőt, még bébitápszer is.

Rádióspot meghallgatása

if you're interested,
subcribe to our newsletter!
Image CAPTCHA
Supporters: